indokina

Indokina allatvilaga igen gazdag, elefanton utazni par percet vagy fel napot minden orszagban lehet, Thaifoldon olyan templom is van, ahol szelid tigriseket lehet simogatni. Ezeknel azonban gyakrabban talalkozni kisebb es baratsagtalanabb lenyekkel is. 

Indokinaban most minden a vizrol szol, az elmult idok legnagyobb arvize zajlik eppen, sok szazan meghaltak es milliok vannak veszelyben. A dollarmilliardos karok egy amugy is szegeny regiot sujtanak. Ennek ellenere a helyzet egeszen mas, mint Europaban lenne hasonlo esetben, aminek legfobb oka, hogy az itt elo nepek szoros szimbiozisban elnek a vizzel evezredek ota, legyen szo a Mekongrol, a sok kisebb nagyobb folyorol, vagy a tengerrol.
A Mekong egesz Delkelet Azsia lelke, a Tibeti fennsikrol ered es amig eleri a Del Kinai tengert, biztositja az eletet es neha elhozza a halalt. Hatalmas vizesesek Laoszban, edesvizi delfinek Kambodzsaban es persze a Mekong delta Vietnamban, elontott rizsfoldek, vizibivalyok, uszo piacok. Birodalmak alakultak ki a folyo menten, arvizek pusztitottak el szazezreket es persze ma a turizmust is elteti.

Sok unnep is kotodik hozza, Laoszban peldaul az esos evszak veget unneplik meg a hagyomanyos evezos versennyel, amit epp elcsiptem az orszag egyik deli varosaban, Pakseben. A versenyt egyebkent egy tropusi vihar nyerte, jelezven, hogy meg legkevesbe sincs vege az esonek. Amikor felmentem a hidra, 500 laoszi szempar meredt ram, baratsagosan egyebkent, at is futott az agyamon hogy remelem fesulkodtem reggel.

A kepen hatalmasnak latszo folyo egyebkent nem a Mekong, hanem a Xe Don. Hogy a mereteket erzekeltessem, itt ez a kis terkep, fent kanyarog a verseny folyoja, rajta a hid is latszik, alul a szeles sarszinu sav pedig a Mekong. Hat ilyen meretek vannak errefele.

 
Pakse amugy igazi porfeszek, kirandulasok indulnak innen a 4000 sziget videkere, amit sajna ki kellett hagynom, esoben nem olyan mokas. Inkabb a mar jol ismert Lao Airwaysre biztam magam, svajci oramu egyebkent, s atrepultem Kambodzsaba, Siem Reapba. Itt mar a repteren azzal fogadtak, hogy inkabb motorral menjek a szallodaba, leven akkora arviz boritja a belvarost, hogy autoval mar nemigen lehet bemenni a hotelemig.

Es igazat mondtak! Siem Reap foutcaja folyova valtozott, kellemes langyos a viz, az elet pedig megy tovabb, nyitva minden bolt, a turistak vasarolnak, esznek isznak, a gyerekek fejest ugralnak a foteren, kis zavart csak az okoz, ha elmegy egy egy busz es a hullamok felcsapnak a vacsoraba. Igen szurrealis az egesz, remeljuk nem sokat emelkedik mar a viz, bar hoztam furdogatyat.

A laoszi konyha nem vetekedhet a thaifoldivel, vagy az indiaival, de azert lehet jokat enni. Szegenykonyha termeszetesen, mi mas lenne, alapja a rizs, a zoldsegek es ha van, barmilyen hus. Nemzeti eledeluk a laap, ami egy csipos salatafeleseg, valamilyen daralt hus kerul bele, tobbnyire diszno, hozza a zoldsalata, koriander, lime, hagyma, chili, menta, halszosz es szojaszosz. Kis fonott kosarban jon melle a sticky rice, a tenyleg nagyon ragacsos rizs, amit a helyiek golyova gyurnak, ugy eszik (a kulfoldi villaval, kanallal szerencsetlenkedik).

A masik mindenutt jelen levo etel a rizsteszta leves, a foe, ami nagyon kozeli rokona nagy kedvencunknek, a vietnami pho-nek, szerintem ikrek. Ezt reggelire is eszik, ez itt pl az egyik reggelim, nagyon finom, az ara pedig egy autentikus laoszi kifozdeben 400 ft korul van (persze forintban meg nem lehet fizetni, ahhoz meg kell varnunk, mig hazank hamarosan Europa huzo gazdasaga lesz, a forint pedig a tartalekvaluta!) Egyesek szerint a baguettet is Laoszban talaltak fel, annyi helyen kapni, friss, ropogos - Azsiaban ritka a feher kenyer, szoval lehet neki orulni.

Az utcan mindent sutnek, azokat nem nagyon kostoltam meg, pedig alkalom lett volna ra boven. Peldaul amikor Vientianet busszal probaltam elhagyni del fele, ami nem ment egykonnyen. Az elvileg este 8-kor indulo alvos busszal kis gond akadt, az optimista heyiek elbutykolgettek vele hajnali 2-ig, akkor a barati lincshangulat eredmenyekepp jott egy cserebusz es megkezdodhetett a tizoras utazas! Elso es egyben utolso pihenonk masnap reggel egy kis utszeli faluban esett meg, ahol a csirkek mar osszekotozve vartak a sorsukat, vegul a feher turistak inkabb megis chipset vettek, jol esett a hosszu ut utan.

A mellettem utazo ket termetes laoszi asszonysag viszont maradt a helyi csemegenel, nyarsra huzott sult tucskot (vagy saskat? sose tudom) majszoltak, meg sem kinaltak vele, pedig en adtam volna nekik a chipsbol.

Vientiane, ami a terseg egyik kisvarosanak szamit, alig 300.000 lakossal. Szep lapos varos, a franciak csinositgattak, meg a nemzeti szimbolumot, Laosz es a buddhizmus fenyes jelkepet, a Pha That Luangot is ok epitettek ujja (mindig mindenki lerombolta).

A latnivalok kimerulnek a fenti csillogo sztupaban es nehany valoban pompas templomban - am emlitest erdemel a Nemzeti Muzeum is. Szemelyes kedvencem az alabbi ereklye:

         X.Y. elvtars ezt a teaskannat hasznalta az amerikai imperialistak elleni harcban

Luang Prabangtol mindossze 380 km-re fekszik a fovaros, a busz ezt ropke 12 ora alatt tette meg. Ilyenkor sok mindenen elgondolkodik az ember, eshalat ad a sved peksegnek, ahol egy orara ismet Europaban erezheti magat, bar ilyen csokis muffin meg ott sincs.

Luang Prabangot, a hajdani Lao Kiralysag kozpontjat szoktak Indokina gyongyszemenek is nevezni, foleg akik turizmusbol elnek, de amugy minden alapjuk meg is van ra. Sokak szerint a terseg legszebb varosa ez, ahol a hatalmas Mekong talalkozik egy kisebb folyoval (Nam Khan), es kozte terul el a kis, francia ovaros. 

Keves szebb dolog van, mint reggel kiulni a folyo partjara teazgatni, aztan setalni a foutcan, francia baguette es crepes sutodek kozott, bekukkantani Laosz legszebb templomaiba, a hajdani kiralyi palotaba, amit persze francia mesterek diszitettek, vagy kirandulni a kozeli tropusi vizeseshez. 

A naplementet felmegy az ember megnezni a kis hegyrol, a Mount Phusirol, alant lassan hompolyog a Mekong, a turistak lelkere is beke szall, igy aztan ujult erovel vasarolhatnak a kozben kezmuves piacca alakult foutcan, ahol a hegyi torzsek aruljak fillerekert a selymeket, kepeket, mindenfelet - meglepo modon gagyit nagyitoval is nehezen lehet talalni.

De aki nem akar ket tonna szuvenirt felpakolni a nyaralas elejen, az is erzi, kisse paras szemmel, ez lesz az ut egyik csucspontja.

Többet az útról:

http://www.indokina.hu/index.php/rolunkkontakt