Saigonban már másról sem szóltak a hírek, mint a rettenetes thai árvízről, a krokodilok elől menekülő emberekről, tumultuózus reptéri jelenetekről. Így ültem fel a repülőre, hogy visszatérjek Bangkokba, ahol véget ér az út. Mondanom sem kell, a hatalmas, high-tech Suvarnabhumi reptéren álmos nyugalom fogadott, minden menetrendszerűen zajlott, a sky train, a modern magasvasút fél óra alatt bevitt a városközpontba, ahol víznek nyoma sem volt. Érdekes volt ez egyszer a helyszínen látni a média szenzációhajhász torzításait, hiszen igaz ugyan, hogy nagyon súlyos árvíz sújtotta az ország sok részét és valóban sok tragédia történt. De Bangkok korántsem "került víz alá", és az a tény, hogy "ezrével menekülnek az emberek", egész mást jelent egy kisvárosban és egy tízmilliós metropolisban: itt nevezetesen azt, hogy tízmillió viszont ott maradt. A királyi palota sem "süllyedt el", a néhány centis vizet hamar kiszivattyúzták a parkból - és persze a tévék azt is elfelejtették hozzátenni, hogy a palota (is) a Chao Praya folyó árterébe épült, és hát az ártér azért ártér, mert oda önt ki az ár.
Utolsó kommentek