indokina

Duriant a szobaba felvinni tilos!

Ez van kiirva a hotelem recepciojan a legfontosabb helyen, es mint lathatjuk, a recepcios neni alaposan at is vizsgalja a dolgaim, nem probalok megis becsempeszni egy szep nagyot.

A durian, koltoi elnevezese szerint a gyumolcsok kiralya, egy gyonyoru, akar 10 kilosra is megnovo, csudafinom tropusi gyumolcs. Kis hibaja az illata, ami egyesek szerint az allott hanyasra, mas inyencek szerint olyan csatornara emlekeztet, amibe kisallatok fulladtak, joval regebben.

Igy aztan delkelet azsia szallodaibol igen szigoruan ki van tiltva, viszon szeles korben fogyasztjak, csinalnak belole fuszert, fagyit vagy csak ugy elnassoljak. Annak idejen a burmai kiralyok allitolag futarral hozattak az orszag deli csucskebol az erett novenyt, merthogy 1 nap alatt megromlik. Kepzelhetjuk, akkor milyen szaga van.

A turistak persze mindent kiprobalnak, alant egy nyugati holgy es egy indiai elefantbebi romanca lathato:

.

A Rama nem csupán egy ízletes margarin kőolajszármazékokból, hanem a thai királyok tradicionális neve is. Sziámban (amely csak 1939 óta nevezi magát Thaiföldnek, demonstrálva ezzel is, hogy nem volt soha gyarmat), már bő kétszáz éve a Csakri-dinasztia van trónon, a ma uralkodó Rama, azaz Bhumibol király pedig a legrégebben regnáló államfő az egész világon: 1945-ben koronázták meg.

A puccsoktól, katonai diktatúráktól és ellenségeskedésektől sújtott jelenkori thai történelem kiemelkedő figurájává, az ország egységének és méltóságának emblémájává vált az évtizedek során Bhumibol, tisztelete nem csupán kényszerből fakad: a thaiok valóban szeretik és benne bíznak minden felfordulás idején. Sokan vélik úgy: személye tartja össze az országot. Érdekes egyébként, hogy az uralkodó az USA-ban született, Svájcban tanult és állítólag egész jól szaxofonozott és vitorlázott, amíg fiatal volt.

A ma már sokat betegeskedő, 84 éves öreg királyt a törvény védi ugyan a felségsértőktől, de az utódlást nem sikerült megnyugtatóan rendezni. A trónörökös, Maha Vazsiralongkor herceg szokatlanul népszerűtlen, köszönhetően zavaros ügyeinek és playboy életmódjának. Kiverte a biztosítékot az a videó is, amin a trónörökös ifjú feleségével együtt ünnepli kutyusa szülinapját. A leendő királyné ugyanis gyakorlatilag meztelen:

A nép, persze csak suba alatt, inkább kihagyná az amúgy is hosszú nevű herceget az öröklésből és szívesebben látná a trónon a népszerű Szirindhorn hercegnőt. Félő, ha mégis a herceg kerül majd trónra, megroppan a monarchia tekintélye. A thaiok már csak azért is aggódhatnak, mert egy régi jóslat szerint a Csakri-dinasztia kilenc királyt fog adni az országnak. Bhumibol pedig a IX. Rama.

Minden nemzet büszke dicső történelmére, melynek többnyire szerves része a szomszéd népek lenézése, nincs ez másképp Indokínában sem. A thaiok lenézik a khmereket, a laosziak nem nézik jó szemmel a modern, tömegturizmusba fúló Thaiföldet, és mindenki, élen a vietnamiakkal, együtt utálja a kínai kisebbséget, akik általában dominálják a kereskedelmet, számarányukon messze túlmutatóan. De persze van ami egyesíti a civakodó népeket, a nagy közös ellenség, a japánok, akik a ’30-40-es években megszállták Kelet-Ázsiát és nem hagytak éppen jó emlékeket.

Thaiföld egyik legszentebb szimbóluma, a Smaragd Buddha is hányatott életről mesélhetne, ha leereszkedne közénk. Ma Bangkokban, a Wat Phra Kaew templomban őrzik egy 11 méter magas, aranyozott oltáron és megtestesíti mindazt, ami szent a thaioknak, a buddhizmust, a történelmet, a monarchiát. Megbecsülésére jellemző, hogy az évszaknak (száraz/esős) megfelelő arany köntöseit maga a király adja a szoborra minden évben. A mítosz szerint a szobor már több mint kétezer éves, megjárta Indiát, Ceylont, Burmát és Kambodzsát is. Tény viszont, hogy a nemzeti jelképet, melynek egyébként csak a színe smaragd, hiszen jádekőből készült, több mint 200 éven át Laoszban őrizték és csak a XVIII. század végén szerezték vissza a thai seregek és került mai helyére, a szentélybe.

Thaiföldön sok mindent szabad, de vannak tabuk: az egyik ilyen a Smaragd Buddha fotózása, ami szigorúan tilos. Én azért megpróbáltam, persze kidobtak.

Kárpótoljon minket ez a szép képeslap.

Utazni mindenki szeret, leszámítva azokat, akiknek púp a hátukon. Ha neked púp, akkor nem fog tetszeni hogy Ázsiában szórom az időm, meg a pénzem. Hatvan országban jártam eddig a világon, és ezek közül a legtöbbet szerettem, nem is kicsit. Délkelet-Ázsiát még a többinél is jobban.

Indokína meglehetősen ellentmondásos vidék, kulturbomba, békés és toleráns buddhizmussal, amelyből csak szárba szökkent néhány globálisan is durva diktatúra, népirtás és harsány popsztár. A külföldi gyakran esik abba a hibába, hogy könnyen megismerhetőnek tartja ezt a világot és az embereket, akik lakják, pedig többnyire csak a felszínig jutunk. Megyek, megkapirgálom én is.  

 Ez itt pedig a végleges útvonal:

http://www.indokina.hu/index.php/azutrol/roviden

Ezen a képen a 2. sz. Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai megrajzolták az útvonalamat. Ők már nagyon izgulnak!